A Francia NACRA15 Bajnokságon járt Litkey Árpád vezette 2 VB bronzérmes PÖFF SE Csapata. A verseny média háttere rendkívül meglepő volt számunkra, ugyanis a külföldi fotósok, elkezdték fotózni a hazai csapat hajóit, így este a kivetítőkön, a magyar zászlót tartalmazó fényképek, nagyon gyakran feltűntek a Francia rendezvényen.
A technikailag és taktikailag legmagasabb tudást és erőnlétet igénylő katamarán osztályban, Magyarországot 5 hajóval képviseltük (a Francia Bajnokságon) 10+1 gyerek versenyzővel. A legifjabb kormányosunk 9 éves volt. A nevezést, kéthónapnyi egyeztetés előzött meg, sajnos csak hosszas tárgyalások után sikerült megszereznünk az indulás jogát, ugyanis az ifjúsági osztályokat a francia rendszerhez igazodva korosztályokra osztották: Nacra 15-ben 14 és 20 év között indulhattak csak versenyzők, a mi legifjabb kormányosunk pedig 9 évesen akart az óceán vízén versenyezni: a hazai pályán vitorlázó Franciák ellen.
Túl fiatal volt három egységünk, de az intenzív nemzetközi nyomásgyakorlás eredményeképpen, egy héttel a verseny előtt megkaptuk a jó hírt: kivételt tesznek velünk, és indulhat mind az öt Magyar Nacra csapatunk, ahol 9, 10 és 13 éves kormányosaink mellett 13 éves mannschaftunk is van.
A versenyt természetesen nem véletlenszerűen választotta Litkey Árpi vezetőedzőnk; a földrajzi körülmények hasonlóak La Rochelle-ben, mint az idei Európa Bajnokság helyszínén, a belga Knokke-ban. A csapat tapasztalatot szerezni és edzeni jött, egységenként meghatározott célokkal, amelyeket kiválóan lehetett tesztelgetni a nagy és erős francia mezőnyben.
Nacra15 hajóból, a februári VB-n (Miamiban) csupán 26 hajó állt rajthoz, három hónappal később, viszont már 46 hajó küzdött egymás ellen a Francia bajnokságon. Nagy mezőnyben vitorlázni mindig „nagy érték”, ilyenkor olyan folyamatokat tanulnak meg a gyerekek, amikre a Balatonon nincs lehetőségük. A jelenlegi francia mezőny, talán a világ legerősebbje közé tartozik, így nem volt hiány küzdelemből, motivációból, és tapasztalatszerzésből, és durva ütközésekből sem. A helyi szélfordulókat, áramlásokat nem ismertük, az áramlási folyamatok pár óra alatt lezajló változásaival komoly problémáink voltak, ennek ellenére a Franciák meglepődtek azon, hogy a Balatonudvariból érkezett gyerekek, a rajtvonal elejéről nehezen voltak eltávolíthatók, sőt többször előfordult, hogy Magyar zászló suhant el, az első 5-ben, egy-egy bójavételnél.
Ha valaki kíváncsi a részletekre:
Május 14-én, két nap fárasztó utazást követően érkezett a csapat Franciaországba, és a következő napok hajószereléssel és edzéssel teltek. Nemzetközi versenyzés során, a gyerekek megtanulnak hajót szerelni, és a hajójuk saját maguk önállóan beállítani. Nagyon fontos, hogy a gyerekek ki tudják önállóan cserélni, vagy önállóan meg tudjanak javítani egy-egy sérülékeny alkatrészt. A szerelési folyamatok megtanulása és fejlesztése, kizárólag rendszeres nemzetközi versenyzéssel lehetséges, ugyanis a gyerekek csak akkor értik meg saját hajójuk működését, ha legalább 30x szétszerelték és összerakták az utolsó csavarig az egész hajót.
A hajószerelés egy különleges csapatsport, amit sokan nem értenek, ez egy igazi összetartó mágnes, amelyben mindenki együttműködik, segít. A sok probléma közös megoldása, egyre jobban összetartja a csapatot, problémák nélkül nem is lenne ilyen jó a közösség😊 Mindig nagyon fontos a megfelelő környezet, és a megoldható hibák mennyisége és minősége. A kikötőtől viszonylag messze, egy betonmentes „szigorúan védett” természetes partszakasz közelében foglaltunk szállást, így a reggeli edzések hangulata nagyon különleges volt:
Az első versenynapunkat nem nevezhetjük szerencsésnek, ugyanis két hajónkat pár óra alatt szabálytalanságokkal megtörték. A 9 éves kormányossal versenyző HUN130-at, annyira súlyosan összetörték, hogy félig elsüllyedt állapotban, egy óra alatt tudtuk csak a partra vontázni (ahol a 700kg vízzel teli hajótest, kézi kiemelése, kiszárítása, megjavítása, egy újabb komoly feladat volt).
A mentő akció miatt nem tudtunk a 2.futam előtt beszélni a versenyben lévő csapatainkkal, amely hatással volt a versenyzésükre. A harmadik futam rajtjára értünk vissza, ami aznap az utolsó volt. A 16-17 csomós szél jó alkalom volt a sebesség optimalizálására. Sajnos HUN130 első napja ugrott, de szerencsére velünk volt Hortobágyi Gábor barátunk, aki fáradtságot és lehetetlent nem ismerve megjavította a hajót, így neki köszönhetően a gyerekek másnap már vízre szállhattak, és folytathatták a versenyzést. A francia edzők és rendezők is elismeréssel nézték a javítási folyamatot, a gyerekeknek pedig hatalmas tapasztalat és tudás gyarapítás volt Gáborral együtt dolgozni. Itt is nagyon szépen köszönjük!
HUN299-be a rajteljárás közben hátulról csapódott be egy francia hajó, amely az ütközés következtében fel is borult. A hajó megsérült, de tudta folytatni a versenyt. Nagyon sokan borultak, rendkívül látványos, ahogy rutinos gyorsasággal, a gyerekek visszaállítják a felborult hajóikat, és azonnal visszaállnak versenyezni. A hatalmas bukások után, mindig azonnal folytatják a versenyt.
Az első nap történéseit megkoronázta egy éjszakába nyúló óvástárgyalás, amely végérvényesen beleégette a gyerekekbe a versenyzsűri iránti teljes bizalmatlanságot. Lassú, pontatlan eljárás, rossz kommunikáció, döntésképtelenség és még sorolhatnánk. Az előző rossz tapasztalataink miatt minden rajtot és bójavételt kamerával és drónnal is felvettünk, így a zsűrielnöknek meg tudtuk mutatni a szituációkat. Sajnos ez sem segített neki, és amikor már 21:30 volt és még mindig nem született döntés, elhagytuk a tárgyalást, hiszen a gyerekekre még 3 versenynap várt, és még vissza is kellett érnünk a szállásra, a vacsoráról nem is beszélve. Mindenesetre a tapasztalat nagyon hasznos volt, hiszen megfogalmazódott bennünk újra, hogy mi az, ami nagyon nincsen rendben nemzetközi szinten a versenyeket mára már uraló zsűrikkel.
A második versenynapunk jóval vidámabban telt, hiszen mind az 5 hajónk megmutatta magát a pályán. Nagy meglepetést okozott HUN299 a francia edzőknek, hiszen a 3.futamot az első cirkáló és hátszél szakaszon vezették! Végül 4.helyen futottak be, ami a 46 fős mezőnyben igazán szívet melengető látvány volt.
A 10-12 csomós nehéz, foltos szelet még nehezítette az intenzív áramlás is, de a gyerekek vették az akadályokat, és minden hajónk határozottan jelen volt a pályán, és az elejében vitorlázott. A nap végi meglepetés HUN232 jobb kormányának sérülése volt, de szerencsére Clément Martineau a verseny idejére kölcsön adta a saját hajója ép alkatrészét, hiszen ő pont másik hajóosztályban versenyzett. A harmadik versenynapunkat a La Rochelle vs. Leinster rugby meccs húzta keresztbe. A 17:45-kor kezdődő döntő miatt aznap a tervezett 5-ből csak 3 futamot rendeztek. Hivatalosan természetesen ezt nem erősítette meg a rendezőség, de mindenki számára egyértelmű volt a helyzet. A Normandiából, tehát szintén tisztes távolságból érkezett csapatok is elégedetlenkedtek emiatt.
HUN130 aznap az előkelő 3.helyen futott be, ezzel megmutatva, hogy hiába törik össze a hajójukat, megállíthatatlanok!
Sajnos a rugby meccs megnyerése miatt a másnapi városi ünneplés a 4.napunkat is megkurtította, hiszen 14 h-ig lehetett rajt, de jóval előtte lefújták a napot, holott jó szél fújt.
Összességében elmondhatjuk, hogy kiváló élményszerzés és tanulás volt a nyári EB-re ez a verseny. Nem az eredmény számított, nem ezért jöttünk, ennek ellenére büszkék vagyunk rá, hogy az egyik legerősebb Nacra15 mezőnyben ilyen szépen helytálltunk!
Íme a végeredmény:
- 17. HUN299
- 25. HUN234
- 35.HUN130
- 39.HUN020
- 42.HUN 232
Tudjuk, hogy ennél sokkal több van a srácokban, és nagyon várjuk a következő megmérettetést! Eddig egy hazai versenyen vagyunk túl, a BYC által szervezett High Performance Grand Prix-n, ahol az összes érmet elhoztuk! Igyekszünk megtartani ezt a jó szokásunkat!
Forrás: kép és szöveg PÖFF
